Légy olyan, mint a víz, amit nem lehet megragadni, nem lehet összetörni, nem lehet eltüntetni...az mindig ott lesz, csak formát ölt...mert a hiánya szenvedést és pusztulást okoz...
Kedves barátaink, ismerőseink!
Az életben vannak olyan időszakok, mint a mandala, amit gondosan, minden apró homokszemet a megfelelő helyre szórják, hetekig, majd a végén összesöprik és szétszórják…
Elköltöztünk a már múltnak tekinthető „Baranta völgyből”, Mikolttal és (akit néhányan elfelednek és átnéznek rajta) a közel öt hónapos édes kisfiunkkal, Sólyomkával. Megéltünk ott szélsőséges időket, jurtában laktunk a kezdeteken, dacoltunk a dermesztő faggyal, dolgoztunk a perzselő napon… az vezérelt minket, hogy ezzel csak jobb lesz, mert hazaszeretettel fűtve, és hittel az ügy szolgálatában, nem az anyagi javak lehetőségeit keresve! Végül mindezért nagy árat fizettünk…
Most „A” völgy egy új formát öltött, bízzunk benne, hogy azt a lelki és szellemi tartalmat, amit sokan, egyesült erővel nehezen, de sikeresen felépítettünk, vinni fogja néhány olyan szervező, akiben talán megvan a hazaszeretet szikrája. Ehhez kívánunk erőt, egészséget és hittel teli kitartást!
Nekünk most egy korszak véget ért, el kellett jönnünk a völgyből, el kellett hagynunk a megálmodott és ennek alapján felépített házunkat. Sok fájdalommal jár, bár ha visszagondolunk az elmúlt évekre, 2011-től, voltak olyan események, amelyek történelmi pillanatok voltak a Felvidék életében, mint pl. a felvidéki zászló szentelése és áldása! Köszönjük, barátaink és ismerőseink, hogy együtt, talán naivan, de hittel telve megélhettünk néhány csodát azon a helyen!
Köszönjük Mede Ferenc vállalkozónak, hogy lehetőséget adott és amennyire az idő engedte, ki tudtunk teljesedni, és a hibáink mellett, maroknyi csapattal megszervezhettük az Ősök Sarjai Ünnepét, ami lélekemelő ünnepségnek számított egykor a Kárpát-medencében.
Köszönjük a sok támogatást, az önkéntes segítséget ugyanúgy Felvidékről, mint Magyarországról, Erdélyből és Délvidékről!
Végül pedig, hálás köszönet a helyi gömöri palócoknak, akiknek egykor mi erősítettük a hitüket, most ők erősítik a miénket. Lássátok, mennyi értéke van a magyarnak, minden téren, és miért fontos magyarnak maradni a Felvidéken! Ami nem öl meg, az erősít… száz sebből is vérezhet a mi hazánk, mi akkor is vagyunk és az Égre tudunk tekinteni…ezzel búcsúzunk, drága gyermekünk, „Baranta völgy”…
Kopecsni Gábor
